Arany Sándor

ARANY SÁNDOR (Mezőtúr. 1899 – Debrecen, 1984): tszv. egyetemi tanár.

1899 március 4-én született Mezőtúron, négygyermekes iparos család legidősebb fia. A család néhány év múlva Debrecenbe költözik, elemi iskoláit az Eötvös utcai iskolában végzi.
1909-1917 között az Állami Főreáliskolában (későbbi Fazekas Mihály Gimn.) tanul, az I. vh. miatt rövidített tanmenet szerint folyt az oktatás, ezért 1917 márc.-ban érettségizett.
1917 márc.-ban, közvetlenül az érettségi vizsga után katonai szolgálatra behívják, 1918 dec.-ben leszerelik.
1919 jan.-ban a Királyi József Műegyetem vegyészmérnöki karán kezdi meg tanulmányait Budapesten.
1922 júl.-ban a Földművelésügyi Minisztérium (továbbiakban FM) irányítása alatt álló Debreceni Mezőgazdaségi Vegykísérleti Állomásra kerül beosztott vegyészként. Itt végzett munkája közben 1923 okt.-ben szerzi meg okleveles vegyészmérnöki diplomáját. Ezt követően ’Sigmond professzor a FM Kísérletügyi Főosztályától 1924. elején félévre kikéri a tanszékére, ahol „vendégként” tanársegédi munkát végez.
1924 őszén a FM Kísérletügyi Főosztályától megbízást kap debreceni állomáshelyén a Hortobágy ősi szikes legelőinek talajtani felmérésére. E munka eredményeként elkészítette a Hortobágy első tudományos alapokon nyugvó talajtérképét, amelyről később több tudományos közleményben számol be. 1924-ben részt vesz a Karcagi Téli Gazdasági Iskola keretében a szikes talajok cukorgyári mésziszappal történő javítási kísérleteiben, 1925-ben bekapcsolódik a Püspökladányi Erdészeti Kísérleti Telep szikes területek fásítására irányuló kísérleteibe.
1925-ben a Rockefeller Alapítványtól külföldi ösztöndíjat nyer el, amelyet azonban csak egyév késéssel tud igénybe venni folyamatban lévő sokirányú hazai elkötelezettségei miatt. Ezek között 1926 márciusában a Műegyetemen műszaki doktori (Dr. techn.) szigorlatot tesz le, 1926 nyarán részt vesz a Budapesten rendezett Nemzetközi Talajtani Konferencián.
1926 okt.-ben az elnyert Rockefeller ösztöndíjjal az Amerikai Egyesült Államokba utazik egy évre. 1927 jún.-ban a Washingtonban tartott I. Nemzetközi Talajtani Kongresszuson részt vesz, a Nemzetközi Talajtani Társaság szikes albizottságának egyik titkárává választják, amely tisztségét a II. vh.-ig megtartja.
1927 őszén a berkeley-i egyetem javaslatára ösztöndíját egy újabb évre meghosszabbítják, amit Németországban a Bonni Egyetemen, Dr Hubert Kappen professzor intézetében tölt a németországi savanyú talajok viselkedésének és javítási lehetőségeinek vizsgálatával. 1928 szept.-ben tért vissza debreceni munkahelyére. 1929 nyarán a Nemzetközi Talajtani Társaság Budapesten tartott ülésén titkár, előadó és tolmács feladatokat lát el.
1931-ben a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság rendes tagjává választják, ugyanezen évben a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen talajtanból magántanári képesítést kap, majd ezt követően a Pallagon működő Debreceni Gazdasági Akadémia tanári karának javaslatára a FM a kémiai tanszék vezetésével bízza meg – a Vegykísérleti Állomáson betöltött állása mellett.
1934 júl.-ban a FM a gazdasági akadémia főállású tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezi ki sikeres oktató munkája elismeréseként. A kémiai laboratóriumi gyakorlatok oktatása kapcsán írja „Vezérfonal I.-II.-III.” címmel a minőségi és térfogatos kémiai analízis és a speciális talajtani vizsgálati módszerek elsajátítását támogató főiskolai jegyzeteit 1938 és 1943 között.(a talajok vízfelvevő képességére jellemző fizikai mérőszámként nemzetközileg is ismert és elfogadott az általa kidolgozott „Arany-féle kötöttségi szám”). Átlagon felüli szakmai teljesítményéért 1934-ben és 1940-ben miniszteri dicséretben részesül.
1941-42-ben több alkalommal professzori tapasztalatcserén vesz részt Németországban. 1943-ban a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium előterjesztésére az Országos Felsőoktatási Tanács tagjává nevezik ki.
1944 őszén a II. vh. keleti frontjának közeledtével Debrecen katonai kiürítésekor miniszteri rendelkezéssel a Debreceni Gazdasági Akadémia teljes apparátusát a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola területére helyezik át. 1945 máj.-ban visszatér Debrecenbe szintén központi intézkedésre és megkezdik a munkafeltételek normalizálását.
1945 okt.-ben az akkor létrehozott budapesti Agrártudományi Egyetem debreceni mezőgazdasági karává nyilvánítják a korábbi Gazdasági Akadémiát, amelynek dékáni, majd osztályelnöki tisztével bízzák meg. 1946 ápr.-ban egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést kap. Ez időben a szegedi és debreceni egyetemeken a talajtan és mezőgazdasági technológia előadója.
1947 jún.-ban az Országos Talajjavítások Miniszteri Biztossága a debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomás újjászervezésével bízza meg egyetemi tanári feladatai mellett, majd az Észak-Tiszántúl talajjavítási munkáinak megszervezésével is.
1948 ápr.-ban a megszervezett talajvizsgálati laboratórium vezetője, amelyből kifejlődik a későbbi Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (továbbiakban OMMI) debreceni osztálya. Ennek vezetőjeként dolgozik 1962-ben történő nyugdíjba vonulásáig.
Az 1950-es években részt vesz a Tiszalöki Vízlépcső valamint a Keleti-főcsatorna létrehozásának előkészítő talajtani munkáiban. Ebben az időszakban az FM Tudományos Tanácsának tagja, megválasztják az Országos Talajjavítási Témakollektíva elnökévé.
1953-ban a „mezőgazdasági tudomány kandidátusa”, 1954-ben a „mezőgazdasági tudomány doktora” címet nyeri el a MTA Tudományos Minősítő Bizottságától „A szikes talaj és a víz, mint a rizstermesztés tényezői” tárgyú értekezésének megvédése alapján.
1956-ban jelenik meg szakmai munkásságát összefoglaló monográfiája „A szikes talaj és javítása” címmel, amely a szakterület egyik alapvető forrásmunkájának tekinthető.
Ugyancsak 1956 szeptemberében a Párizsban rendezett VI. Nemzetközi Talajtani Kong-resszuson a Magyar Tudományos Akadémia (továbbiakban MTA) egyik képviselőjeként vesz részt, 1957-ben kiemelkedő munkájáért miniszteri dicséretben részesül.
1958-ban a Kormányzat életművéért a „Kossuth-díj II. fokozata” kitüntetésben részesíti.
1968-ban kiemelkedő szakmai munkájáért a „Munka Érdemrend arany fokozata” kitüntetésben részesítik.
1981-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem (továbbiakban DATE) a korábbi években végzett nagy jelentőségű oktató és kutató munkájának elismeréséül az Egyetem „honoris causa” doktori címével tünteti ki.
1983-ban a Magyar Talajtani Társaság szakmai életútja elismeréseként a „Treitz Péter” emlékérmet adományozza részére.
1984 február 16-án fizikailag megromlott egészségi állapotban, de szellemi frissességének megőrzésével váratlanul érte a halál.
1986-ban emlékének maradandó megőrzését célul tűzve a DATE „Arany Sándor emlékérmet” alapít, amelyet évente egyszer, egy személy részére ítél oda a bíráló bizottság, kiemelkedő szakmai tevékenységéért.

Oktatói munkájának ma még fellelhető nyomtatásban megjelent dokumentumai a „Vezérfonal gazdasági akadémiai hallgatók laboratóriumi gyakorlataihoz I-II-III.” (1938, 1939, 1943) című jegyzet sorozat a DATE könyvtárában megtalálható.
Szakirodalmi munkássága ma még fellelhető közleményeinek (85 db) jegyzéke a DATE saját kiadásában az 1989 évi megemlékezés kapcsán megjelentetett „Dr techn. Arany Sándor (1899-1984) - életrajz és bibliográfia” című kiadványában található.
Monográfiái: „A szikes talaj és javítása” (Mezőgazdasági Kiadó, 1956)
„A magyarországi öntésterületek talajai” (DATE Tudományos Közleményei, posztumusz átdolgozás, 1989)

ifj. Arany Sándor