Kornya Sándor

Kornya Sándor (Nagyszalonta, 1901. aug.17. — Debrecen, 1975. jún. 30.): középiskolai tanár

Szülővárosában végezte gimnáziumi tanulmányait. Diákként részt vett Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtésében.
1920-tól a debreceni Tisza István Tudomány-egyetemen tanult magyar–latin szakon.
1924–1941: Debreceni Ref. Koll. Gimnáziumának tanára.
1925—27: az olasz állam ösztöndíjával tanulmányokat folytat Rómában és Firenzében.
1941–44: a nagyszalontai Állami Arany János Gimnázium igazgatója.
1945–1964: a debreceni Állami Fazekas Mihály Gimnázium tanára. Tanított a város különböző középiskoláinak, elsősorban a Fazekas Mihály Dolgozók Gimnáziumának esti és levelező tagozatán.
1964-ben ment nyugdíjba. 1975. jún. 30-án halt meg Debrecenben.
Kornya Sándor hét és fél évtizedes életpályájának két helyszíne volt: az Arany János által hajdúfészeknek emlegetett Nagyszalonta és a Hajdúság fővárosa, Debrecen. A két város nemcsak földrajzilag van közel egymáshoz, hanem szellemében is. Ezt a szellemiséget az ősi iskola, a debreceni Ref. Koll., amelynek partikulája a szalontai iskola és a közös büszkeség, Arany János formálja.
Kornya Sándor 1945-ben visszatért Debre-cenbe, és a kötelező igazoltatási eljárások után az 1945 őszén újrainduló középiskolai oktatásba először mint a Debreceni Egyesített Fiúgimnázium tanára kapcsolódott be és az ismét önállósuló Fazekas Mihály Gimnázium háború utáni első tantestületének tagja lett. A tanügy és az iskolák ún. demok-ratizálódásának éveiben is szaktárgyait, a magyart és a latint tanította, sőt latintanárként működhetett az 50-es évektől is, amikor a latin nyelv oktatása csak néhány humán osztályra korlátozódott. Latinóráin a nyelvtan mellett az auktorolvasás középpontba állításával a klasszikus műveltség egyetemességére, a klasszikus ember-eszményre irányította a figyelmet.
Oktatói tevékenysége mellett vezette az ifjúsági könyvtárat, a tanulószobát, volt menzafelelős, iskolai bálok szervezője, a szülői munkaközösség tanárelnöke, iskolai szakszervezeti elnök. Ezeket a megbízatásait nagy tapasztalattal, hozzáértéssel, a kon-liktusok elkerülésére törekedve, türelemmel az iskola, a tanári kar és elsősorban az ifjúság érdekében a szülőkkel egyetértésben végezte. Egy kolléga és néhány tanítvány visszaemlékezése is ezt igazolja.
Az egykori kollega, a történelemtanár dr. Kiss Tamás szerint száz esztendő kimondva is valóban évek sorát jelenti, de ha azt mondjuk, évszázad, akkor már a történelembe lépünk be. Kornya Sándor belépett a Fazekas Mihály Gimnázium történetébe
Több évtizedes nevelői és társadalmi munkájáért a művelődésügyi miniszter csak 1961-ben, röviddel nyugdíjazása előtt részesítette dicséretben.
Halála előtt, 1975-ben a Pedagógus Szakszervezet Elnökségétől kapott emléklapot.

Kornya László