Petrikás Árpád

Petrikás Árpád (Debrecen, 1928. febr. 18. — Debrecen, 1999. okt. 4.): egyetemi tanár.

Elemi iskoláit H-B megye több községében, a középiskolát Hajdúböszörményben, Zilahon és Debrecenben, a Ref. Gimnáziumban végezte.
Felsőfokú tanulmányait Debrecenben a Ref. Teológián kezdi, majd átiratkozik a KLTE magyar - francia szakára, de a francia szak megszűnése következtében orosz szakon fejezi be egyetemi tanulmányait. 1953-ban kapja meg jeles minősítésű középiskolai tanári diplomáját.
Pályakezdőként egy - egy évet dolgozik a debreceni Dohányipari és a Mezőgazdasági Technikumban, majd négy éven át a Fazekas Mihály Gimnázium tanára.
1959-től a leningrádi Zsdanov Egyetem aspiránsa, ahol 1963-ban kap kandidátusi fokozatot.
Ezt követően 1963. febr. 15-től az 1994. jan. 1-től történt nyugdíjazásáig folyamatosan a KLTE Neveléstudományi Tanszékének oktatója. Előbb adjunktus, majd 1965-től docens és 1982. júl. 1-től egyetemi tanár.
1970-től 1991-ig két évtizeden át igen kemény munkával, kimagasló eredményességgel irányítja a tanszék munkáját.
1974-től az MTA Pedagógiai Kutató Csoportja debreceni alcentrumának vezetője.
Személye, tanszéke és a kutatócsoportja köré szerveződtek azok a bázisiskolák — Esze Tamás Gimnázium Mátészalka, a debreceni Szoboszlai úti Általános Iskola, Arany János Általános Iskola és Diákotthon Ebes, 6.sz Általános Iskola Hajdúböszörmény, Vörösmarty Általános Iskola Miskolc — , amelyek a kezdeti kutatóhelyekből fokozatosan kutató- és fejlesztő műhelyekké váltak. A rendszerfejlesztésben elért eredményeik iskolák sokaságának érdeklődését keltették fel a fejlesztő munka iránt. Bekapcsolódásukat segítették és ösztönözték a 20 éven át évről - évre különböző műhelyekben megtartott iskolakonferenciák.
A bekapcsolódó iskolák részvételével jött létre az APNE, az Alkotó Pedagógusok és Nevelőintézmények Egyesülete, amelynek haláláig elnöke volt.
1967-ben alapító tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Elnökségi és választmányi tag, a neveléselméleti szakosztály elnöke.
1977-től az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság neveléstudományi munkabizottságának alelnöke.
1991-től a Nemzetközi Makarenkó Társaság vezetőségi tagja, 1998-tól a társaság egyik alelnöke. A Makarenkó-kutatás nemzet-közileg ismert és elismert alakja. Tagja volt a Comenius Társaságnak, és a zürichi Pestaozziánumnak.
Tudományos tevékenységeinek fő területei:
a tanulóközösség szervezése és irányítása; nevelőtestületi és tanulói önkormányzat; rendszerfejlesztés, helyi nevelési rendszer; autonómia, önfejlesztés, tevékenység-rendszer, követelmény-rendszer; a nevelés tervezése.

Publikációs tevékenységének gerincét is a közösségi nevelés, a tanulói és nevelőtestületi önkormányzás, valamint a rendszerfejlesztés alkotja. 270 publikációval gazdagította a magyar pedagógiai irodalmat. Az osztályközösség szervezése és nevelése. (1968. Budapest Tankönyvkiadó); A tanulóközösség és nevelésének vizsgálata. (1974. Debrecen); A nevelő közösség funkciói és az iskolai nevelőmunka rendszerének fejlesztési stratégiái. (1982. Debrecen, Doktori értekezés); Megújuló iskolák. (1986. Fórum Közlemények1.); A tanulói önkormányzat értelmezése, helye az iskolai nevelés rendszerében. (1986. Fórum Közlemények 4.); Az iskolai nevelőmunka rendszere, fejlesztésének, a tudat és magatartás formálásának módszertani alternatívái. (1987. Debrecen); Önfejlesztő pedagógusok - önkormányzó iskolák. (1991. Debrecen); A "nevesincs" sulitól az önálló arculatú iskoláig. (1995. Szentlőrinc); Embernevelés.

Prepuk János