Telkes (Tvergyák ) Sándor

Telkes (Tvergyák ) Sándor ( Nagybánya, 1874 - Debrecen, 1951): matematika-fizika szakos középiskolai tanár, iskolaigazgató.

Négy gyermekes iparos családból származott Tvergyák Sándor, aki nevét később változtatta meg Telkes-re. Iskoláit Nagybányán végezte. Kiemelkedően jó tanuló volt. A középiskola befejezése után tanulmányait a budapesti Tudomány-egyetemen folytatta matematika-fizika szakon. Itt tanárai közül Eötvös Lóránd volt rá a legnagyobb hatással, ő mellette tanult meg kísérletezni. Egy évig magas állami ösztöndíjban is részesült. Középiskolai tanári oklevelét 1901-ben kapta meg, de előtte két évig a debreceni Fazekas Főreáliskolában volt helyettes tanár. 1901-ben a beregszászi állami gimnáziumba nevezték ki rendes tanárnak. Kezdő tanárként is óriási lendülettel és aktivitással dolgozott. Tanítványait megismertette a KöMaL-lal.
Telkes Sándor több fizikai tárgyú cikket írt az iskolai Értesítőbe a fizika újdonságairól. Harcosan résztvett az Ung-Bereg megyei Tanári Kör életében, ahol érdekvédelmi szerepet töltött be.
Egy évig Liptószentmiklósra helyezték át, ahol az új gimnázium megszervezése volt a feladata. Utána ismét Beregszászon tanított. Az első világháborút követő években a beregszászi gimnázium elsorvadt. Az iskolát először Tarpára, majd Fehérgyarmatra költöztették át. Telkes Sándor , mint iskolaigazgató harcolt a gimnázium fennmaradásáért.
Így került vissza Debrecenbe, az Állami (a későbbi Fazekas Mihály Gimnázium) Reálgimnáziumba, Telkes Sándor érett és befutott tanárként. Élete további részét itt töltötte el. Innen ment nyugdíjba 1934-ben.
Telkes Sándort érdekelték a matematikaok¬tatás kérdései. Sokat foglalkozott az új tanterv problémáival. Észrevételeit hivatalos fórumokon is kifejtette, előterjesztette. Örömmel üdvözölte, hogy az új tanterv a matematikusok régi álmát valósította meg, amennyiben a függvényfogalmát helyezte a tanítás középpontjába és ennek szükségszerű folytatásaként bevezette a differenciál- és integrálszámítást
Munkásságát hivatalosan csak nyugdíjba vonulása után egy évvel honorálták a címzetes igazgatói címmel.
Főbb munkái:

1. A logaritmusos csavarvonal ívhossza KöMaL 15. évf. ( 1908) 84-87
2. Oszthatósági kérdések KöMaL 16. évf. ( 1909) 201-205
3. A hiperbola asszimptotái KöMaL 18.évf. (1911) 193-195
4. Egy megoldható negyedfokú egyenlet KöMaL 3. évf. (1927) 97-101
5. A másodfokú görbék osztályozásáról KöMaL 10. évf. ( 1934) 149-155
6. Feladatok, pályatétel kitűzése a KöMaL-ban ( 1925-1939)

Kántor Sándorné