Tizenegy év után ismét Magyarországon járt a spanyol királyi pár. János Károly király és felesége, Zsófia királyné a Magyar Parlamentbe is ellátogatott, ahova gimnáziumunk spanyol két tanítási nyelvű tagozatának néhány diákja is elutazhatott.
Az utazást megelőzően Kiss Zsófia tanárnő felhívta a Parlament protokollszakértőjét, hogy milyen ruhában illik mennünk, vannak-e kötelező viseleti formák. Meglepetésünkre a lányoknak szoknyát kellett viselniük fehér blúzzal, a fiúknak öltönyt.
Az Országházat nehéz mostanság megközelíteni, ezért jó kis sétát kellet tennünk mire a XVII. kaput megtaláltuk. Persze a bejutás ezután sem volt egyszerű, szigorú biztonsági ellenőrzésen estünk át, de szerencsére a fényképezőgépeinket magunkkal vihettük.
Az emeleti páholyban foglaltunk helyet, ahonnan jó néhány percig csak az üres üléstermet figyelhettük meg, mert minden „spanyol pontossággal” kezdődött. A terem közepén, a miniszteri bársonyszékek előtt három hatalmas, tölgyfa karszék állt. Utóbb az újságokból tudtam meg, hogy ezen több, mint 100 éves, zsolnai majolika betétes székek egyikében ült II. János Pál Pápa is magyarországi látogatása során, és azóta a székeket nem is használták. Amikor a parlamenti képviselők bevonultak a terembe, érdeklődve figyeltük, kit ismerünk fel.
A spanyol vendég Sólyom László köztársasági elnök kíséretében érkezett, majd köszöntése után János Károly rövid beszédet mondott, melyben - többek között - kiemelte a két ország történelmének hasonlóságait, felidézte a legendás focista, Puskás Ferenc alakját, akikre nagy szeretettel emlékeznek a spanyolok. Felhívta a figyelmet arra, hogy a globalizáció nemcsak lehetőségeket, de fenyegetést is jelent, és együttesen kell harcolnunk a terrorizmussal, az illegális bevándorlással és a klímaváltozás káros hatásaival szemben.
Nehezen értettük szavait, de nem nyelvtudásunkkal volt a baj, hanem a fotósok hada kattogtatta mellettünk gépeit, ami miatt alig hallottuk szavait. Mivel közel ültünk a királyhoz, figyelemmel kísérhettük azt is, hogy nagy betűkkel (legalább 22-es betűtípussal) írt jegyzetéből olvasta beszédét.
Zsófia királyné elegáns pasztellszínű kiskosztümöt viselt, hozzá illő körömcipővel, és retiküllel.
A királyi beszéd után elhagytuk a Felsőházat és a Parlament folyosóján szerény fogadáson vettünk részt, ahol enyhítettük szomjunkat és éhségünket. Az igazi nagy fogadás este volt a budapesti Tudományos Akadémia gyönyörű épületében, sajnos ott mi nem lehettünk jelen. Zsófi néni beszámolójából viszont értesültünk a megjelentek eleganciájáról és a Gresham Palotában készült csodás ételkülönlegességekről.
A Parlamentből a Szépművészeti Múzeumba mentünk, ahol szinte elsők közt tekinthettük meg a május végén megnyílt ”...és akkor megérkeztek az inkák” c. kiállítást.
Peru spanyol hódítás előtti kultúráiról és azok művészetéről átfogó képet adni kívánó kiállításon mintegy 200 műtárgy látható, melyek az egymással érintkező és egymást követő kultúrák művészetének megjelenési formáit és ezek fejlődését hivatottak bemutatni. A tárlaton szereplő kerámiák, textilek, valamint aranyból és ezüstből készített különleges ötvösmunkák nemcsak történeti és antropológiai jelentőségük miatt érdekesek, hanem művészi kidolgozottságuk okán is.
A mai Peru területén a spanyol hódítók egy politikailag magas szinten szervezett, központosított birodalmat találtak, amely földrajzilag és etnikailag is változatos képet mutatott. A Napistenként tisztelt Inka, valamint az arisztokrácia által kézben tartott Tahuantinsuyo, a „Négy Világtáj birodalma” különféle kultúrák évszázados művészeti örökségét, rítusait és vallási képzeteit ötvözte egybe.
A tematikus kiállítás a tárgyi emlékek segítségével végigvezeti a látogatókat az „anyakultúrának” tartott Chavíntól kezdve az őt követő, a különböző földrajzi tájakon – a tengerparti sávban, a hegyekben és az esőerdőben –, a természettel összhangban élő kultúrákon át egészen az Inka birodalom virágzó művészeti kibontakozásáig, megmutatva az egyes kultúrák jellegzetességeit, művészeti-esztétikai világképének alakulását, a stílusjegyek fejlődését és az általuk alkalmazott technikai megoldásokat.
Óriási élmény volt közelről is megcsodálni az eddig csak a tanórákon hallomásból ismert inka kultúra kincseit. Mégis a nap fénypontja a királyi beszéd volt, az a fantasztikus érzés, hogy személyesen is láthattuk és hallhattuk I. János Károly királyt, aki 1975 óta a Spanyol Királyság államfője. Ő az egyetlen jelenleg is trónon lévő Bourbon a világon.
Szilágyi Petra
11.B
- 5366 olvasás
